Töltés

Cikkek

A bevont elektródás kézi ívhegesztés

A bevont elektródás kézi ívhegesztés a 20. század elején alakult ki, de mivel drágának minősült, így elterjedése lassú folyamat volt.

A hegesztés ezen eljárása során a munkadarab és az ív között kialakuló elektróda (fémrúd) felszíne megolvad, és így jön létre a hegfürdő. Ez idő alatt a fémrúd bevonata is megolvad, amely védő salakot és védőgázt képez a hegfürdőn. A salakot, miután a kihűlés után szilárd halmazállapotúvá válik, eltávolítjuk. A bevont elektródás kézi ívhegesztéssel egyszerre csupán kisméretű varratokat készíthetünk, majd az elektródatartóba új fémrúd helyezésével folytathatjuk a munkálatot. A varrat precizitása, élettartama a hegesztő tudásán, tapasztalatán múlik.

Az elektródáknak három nagyobb osztálya van: a cellulóz, a rutilos és a bázikus. A cellulóz elektródákkal a hegesztés gyorsan kivitelezhető, hiszen leolvasztási sebességük is gyors. Mély beolvadás jellemzi, a létrejött salak eltávolítása körülményes. Az összes hegesztési pozícióban alkalmazható. A rutilos elektródák esetében a bevonat többek között rutilból, azaz titán oxidból áll. Ez az anyag megkönnyíti az ívgyújtást, lágy ívet hozhatunk létre vele. Az összes hegesztési pozícióban alkalmazhatók, egyen és váltóárammal egyaránt. Ez esetben a salak eltávolítása egyszerűen kivitelezhető. A bázikus elektróda kalcium-karbonátot és kalcium-fluoridot tartalmaz nagyobb mennyiségben. A képződött salak folyós, hamar szilárddá válik, így körülményes eltávolítani.

Az oldal tetejére!